HARWICH FERENC (1919-2015)

A Debreceni Torna Egyesület tagja, aki már szülőhazájában is az asztalitenisz, a tenisz és az atlétika megszállotja és edzője 1947-ben került Szombathelyre. A szíve hozta szükebb pátiárkánkba, hiszen a híres asztaliteniszező Stolczer lányok egyikét, Magdit vette feleségül. Már Debrecenben is kiváló edzői munkát végzett, hiszen a DTE hölgyatlétáinak világsikerében az ő tevékenységének is fontos szerepe volt.

1948-ban a Járműjavítóban megalakította az asztalitenisz szakosztályt, amelynek edzője és egyben vezetője, de játékosa is volt.

A Bőrgyár csapatának megszünésével adódott lehetősége a csapatnak az NB. II-ben szerepelni, ahol aztán jól helyt is álltak.

1951-től 1953. március végéig ő volt a Haladás első függetlenített elnöke.

Hosszú éveken át a Postás edzője, majd a Cipőgyár, a későbbi Sabaria női csapatának edzőjeként egy egészen kivételesen tehetséges gárda nevelődött keze alatt.

A Mester Mária, Pusztai Zsuzsa, Nagy Mari, Tarlacz Erzsi, Csik Márta, Gáspár Szilvia és Németh Márta és még sokan mások fémjelezte gárda a későbbi NB. I-es Sabariás sikerek letéteményesei voltak.

Csik Márta Ifjúsági EB. címe mellett örömmel mesélt a sárvári tanítvány Bíró Imre serdülő és ifjúsági magyar bajnoki címéről is. Edzői munkája mellett- melyet a Tanárképző csapatánál fejezett be – hosszú évtizedeken keresztül volt I. osztályú játékvezető. Talán nem szerénység azt állítani, hogy akkor az ország egyik legelismertebb asztalitenisz játékvezetője volt.  Idős korában is naponta láttuk Feri bácsit kerékpározni a városban, talán ennek és az évtizedekig a sportban eltöltött éveinek köszönhetően hosszú évekig kiváló szellemi, fizikai állapotban, egészségben élt.

10 évvel ezelőtt, 2005-ben megkapta egész élete munkásságáért, edzői, sportvezetői tevékenységéért a „Vas Megye Sportmozgalmáért Életműdíjat”

96 évesen érte őt a halál, de emléke az ország és Vas megyei minden pingpongosa emlékében örökké élni fog.